Lauren Roberts: Powerless - Hatalom nélkül (Hatalom nélkül 1.)

 

Minden lánynak, aki valaha is úgy érezte, nincs hatalma.

Elöljáróban szeretném megjegyezni, kezdetben kissé szkeptikusan álltam a könyvhöz, ami a regény közel egyharmadáig el is kísért. Persze, ez nem feltétlenül csak a sztori hibája, mindennek kicsit kétkedve állok neki, ami körül ekkora a hype, azonban a kissé döcögős részeken áthidalva megértettem, mire fel a pörgés.

Volt benne csavar, amit néhány esetben már inkább hajtűkanyarként jellemeznék, valamint Paedynben és Kai-ban két olyan főszereplőt kaptunk, akik az erősségeik mellett bírnak tökéletlenségekkel és az írónő nem vértezte fel őket plot armorral, amiről a legkisebb nehézség is visszapattan.

Vigyázat, spoiler alert.

Történet és karakterek

Hogyha röviden kéne összefoglalnom, azt mondanám, tetszett. Vannak benne motívumok, amelyek ismerősek lehetnek más könyvekből, az is lehet, ezekből is ihletődött az írónő, ugyanakkor mégsem mondanám, mennyire kínosan vicsorogtam ettől olvasás közben. 

Maga a történet a két főszereplőnkre, Paedynre és Kai-ra fókuszál, a köztük folyton változó dinamikára, valamint küzdelmeikre hol a világgal, hol egymással, hol önmagukkal. Ebből kifolyólag a cselekmény nem túlcifrázott, pontosan annyit kapunk, amennyit a fülszöveg ígér, végigkalauzol minket a herceg megmentésétől egészen a próbatételek végéig. Vannak benne csavarok, illetve kiszámítható elemek is, amit egy sokat olvasott vagy akár egy kreatívabb elme ki tud következtetni, ugyanakkor a főszereplőnk közti kémia minden olvasással töltött percet megér.

Tetszett, hogy a főszereplőink nem fordultak ki teljesen önmagukból, hűek maradtak a múltjukhoz és önmagukhoz, illetve egyikük sem tetszelgett a legyőzhetetlen szerepében. Voltak hibáik és gyenge pillanataik. Paedynben kétségtelenül egy olyan főhősnőt kaptunk, aki a kedvenceim közé tartozik: az ereje a kitartásában és az eszében rejlik, amelyekből sosem ad alább. Ennek ellenére mégis érző és lélegző lény, aki a gunyorosságával fedi el, mennyi sebet hordoz a lelke mélyén. Végig megtartotta ezt a vonalat, nem felejtette el, honnan jött, miket kellett kiállnia és mit vesztett az évek során. 

Kai pedig... nos, hogyha lenne lányom, minden bizonnyal elzárnám tőle, mert magamból kiindulva tudnám, hogy ő az az édes szenvedés, amitől minden nő eldobná az agyát. :D Habár kétségtelenül ott lebeg a "kívül rideg, belül érző lény" trope, amitől a világ összes romantikus lelke halkan felsóhajt, és félre kellett tennem minden pszichológiai meglátásomat - mert ez nem az a könyv, ahol feltétlenül boncolgatnom kell - vele kapcsolatban, kétségtelenül jól megírt karakter. Néha egyes fejezetei az én szájízemnek túlírtak voltak, ettől függetlenül a szívem egyik jól megérdemelt csücskét elfoglalta, minden porcikájával együtt.

Egyedül annyit sajnálok, hogy a többi karakterről nem tudhattunk meg többet, valamint magáról a világról szintén keveset olvashattunk. Nem mondom, hogy George R.R. Martin-féle részletességet vártam, mégis kíváncsi lettem volna a király gondolataira és motivációjára, ami nem egy párbeszédre van lekorlátozva. A mellékkarakterek csupán néhány jelzővel bírtak, amolyan cselekménymozgatóként vagy hézagként jelentek meg, majd tűntek el, akár a filmbéli statiszták. Kitt is ígéretes karakter lehetett volna, ha nem csupán a kedvessége és a jóhiszeműsége lenne kidomborítva minden egyes mondatával, ami nyilván arra szolgált, hogy Kai tökéletes ellentéteként szerepeljen, de ettől függetlenül, kicsit több személyiséget elviseltem volna tőle. 

Mindettől tekintve, a regényben benne van a kellő potenciál, szóval alig várom, hogy olvashassam a második részét. :)

Értékelés: 5/4,5 pont